Röviden és tömören

Várjuk a kémiát, mármint az eredményét. Eltűntem röpke pár hónapra pontosabban 2-re. Van ez így ideje hát tovább menni, sok monani valóm van még.
Esti híreink
- volt egy karácsony (felettébb jól sikerült)
- volt egyszer egy szilveszter nos ez is maradandóra sikeredett
- volt egy vizsga időszak (komoyl lecke lett belőle)
- és következik a tárgyfelvétel (fohászkodom az intertnet és a neptun szelleméhez, hogy hamar felvehessem tárgyaimat)
Rövid híreinket az időjárással zárom ország szerte fagykörüli hőmérséklet várható minimális felhőzettel
Derűs estét!

Itélkezés nélüli szép jó estét.
Na jó vegyünk vissza az infantilizmussal, vegyük sorra az ezt az estét a konkrét cselekmények nélkül, inkább az érzések és érzetek írányából közelítve. Szerdavan bulinapja végülis engem is magukkal ragadtak, de a hangulat a fránya nem jött meg sehogysem se alkohol se pia által. Bár nálam tudni kell, hogy közel sem szükséges ez nálam na de ennyit a fizakai síkról. Érzések sora öntött el, na jó nem pont hogy hazudtam se hangulatom nem volt az emberekhez és pont hogy egyedül voltam ott a sok ember közt"olyan mintha siránkoznék, holott tököm tele"siránkozással természetesen", (de mi van akkor ha télleg egyedül érzed magad szinte az élet minden percében) jó tanács magamnak:- ne végy róla tudomást (ez mind szép és jó, egy ideig müködő is na de a mindig jelzőn volt a hangsúly) Szép az élet ezt is tudom csak élni kell, nincs mit tenni keményen oda tenni magad és csinálni"mondani egyszerű, nos a kivitelezésben erőteljes hibajelenségek sora jelentkezik" nem DOS parancssor formájában. Olyan ez az egész mintha nem találnám a helyem, de igazából felmerül a kérdés, van egyáltalán helyem? kell-e lennie? A választ keresem sok sok magammal kapcsolatos dologra, a világ megértésével egész jól elvagyok úgy érzem, de az ebbe való önmagam beillesztésemmel komoly problémáim vannak. Nem tudom hol folytassam elakadt a szó ennek majd folytatása lesz úgyis a közel jövőben.
Szép estét

Nos vagyok, aki vagyok ezt nem is rejtem el fenn vagyok wiwen mármint a blog címe.
Nem számítok olvasokra, de magammal szemben teszem mind ezt vállalom azt aki és ami vagyok. Nem akarok híres lenni sem hú, de szókimondó sem a világ minden gondjának megoldoja, ellenben ha mégis valakire hatással lesz gondolkodásra készteti, újra értelmezni bizonyos dolgokat, vagy további olvasásra egy könyv kapcsán akkor már megérte. Nem igérek rendszerességet annál inkább rendszertelenséget, azt sem tudom még mivel fogom kitölteni mind ezt a helyet, mind a lehetőséggel való mit kezdésem. Tudom valakitől bocsánatot kell kérnem remélem egyszer elolvassa és megérti mit és miért tettem, fájdalmat okoztam neki holott pont ez az amit annyira nem akartam róla illetve neki majd később, de remélem mi hamarabb.
Szóval egy új lehetőség egy érdekesség lássuk, hogy miként tudok vele élni.

Stanislaw Lem emlékére (1921-2006)


MESE A SÁRKÁNYÖLŐ SZÁMÍTÓGÉPRŐL

   Poleander Partabon király, Kibéria uralkodója, ízig-vérig katona volt, s nagyra tartván a modern hadászat módszereit, mindenekfelett becsülte a kibernetikát. Országában csak úgy nyüzsögtek a gondolkodó gépek, mert Poleander mindent telerakatott velük; nemcsak a csillagvizsgálókba és az iskolákba, de még az út menti kilométerkövekbe is elektranikus agyacskákat szereltetett, amelyek fennhangon intették a járókelőt, hogy beléjük ne botoljon; hasonlóképpen az oszlopokba, falakba, fákba, hogy mindenütt meg lehessen kérdezni az utat; számítógépeket helyeztetett a felhőkbe, hogy jó előre bejelentsék az esőt, komputereket rakatott a hegyekbe és a völgyekbe, egyszóval Kibériában lépten-nyomon értelmes gépekbe botlott a lakos. Szép világ volt a bolygón, mert a király nemcsak azt rendelte el, hagy ami régebben volt, azt kibernetikusan tökéletesítsék, hanem teljesen új dolgokat is bevezetett. Katódicabogarak és kódarazsak röpködtek a levegőben, kiberlegyek fogdasták össze a géppókokat, ha nagyon elszaporadtak. A bolygó kiberdeiben lyukkártya-lombok susogtak, az öreg diódafákon kiberigók énekeltek – és ezek még csak a polgári berendezések! De legalább kétszer annyi volt a katonai, hiszen a király élt-halt a háborúzásért. Palotája pincéjében állt egy hadastyán számítógép, egész sereg komputisztje volt és temérdek fegyvere: dinamordályok, kibágyúk, komputankok és mindenféle egyéb gyilkos szerszám, no meg lőpor, egész raktárakra való. Csak egyetlen bánat emésztette: egy szál ellensége sem volt, országát még véletlenül sem akarták megtámadni, hogy végre megmutatkozhasson a király vitézsége, hadászati lángelméje és a kiberfegyverek rendkívüli hatékonysága. Igazi ellenség híján a király műellenséget csináltatott mérnökeivel, az ellen háborúskodott, és mindig ő győzött. De mivel a hadjáratok és csaták valódiak voltak, a lakosság sokat szenvedett miattuk. Az alattvalók zúgolódtak, mikor már túl sok műellenség pusztította falvaikat és városaikat. mikor a szintetikus agresszor folyékony tűzzel árasztotta el őket, sőt még akkor is morogni merészeltek, mikor megmentőjük, a király, bőszen irtva a műellenséget, a csata hevében miszlikbe aprított mindent, ami csak elébe került. Még emiatt is nyűgösködtek a háládatlanok, pedig csakis az ő felszabadításukért történt!
   Ám a király elunta a bolygóján folytatott hadijátékokat, és távolabbra vetette pillantását. Kozmikus háborúkról és hadjáratokról álmodozott. Bolygójának volt egy nagy, teljesen puszta és vad holdja; a király nagy adókat vetett ki alattvalóira, hogy előteremtse a pénzt, amelyből ezen a holdon hadsereget létesíthet, s így új hadszíntérhez juthat. Az alattvalók ezúttal szívesen fizettek, mert arra számítottak, hogy Poleander király eztán már nem őket szabdalja majd fel kibágyúival és komputankjaival, s nem az ő házaikon és fejükün próbálja ki fegyvereit. Építettek hát a király mérnökei egy remek számítógépet a holdon, hogy majd különféle csapatokat és fegyvereket hozzon létre. A király nyomban ki is próbálta, mit tud a gép: táviratilag megparancsolta neki, hogy építsen egy holdpalotát tranzisztoronnyal, komputerasszal, képcsőlépcsővel és elektropárkánnyal; kíváncsi volt ugyanis, igaz-e a mérnökök állítása, hogy a gép mindent tud. De a sürgöny szövege kissé eltorzult, s eletropárkány helyett elektrosárkány szerepelt benne; a gép teljesítette a parancsot, legjobb tudása szerint.
   A király addig is újabb hadjáratba indult, hogy felszabadítsa a kiberablók uralma alá került tartományokat; eközben teljesen megfeledkezett a holdbéli gépnek adott parancsáról, mígnem egy szép napon óriási sziklák kezdtek a holdról a bolygóra potyogni; megrökönyödött a király, mert palotája egyik szárnyára is hullott egy szikla, s elpusztította szép, nyomtatott áramkörgyűjteményét. Dühöngve táviratozott a holdbéli gépnek: hogy merészelt ilyet tenni? A gép azonban nem válaszolt, mert már nem is volt a világon: a sárkány elnyelte, és saját farkává barkácsolta át.
   Fegyveres bandériumot küldött a király a holdra, élén egy vitéz számítógéppel, hogy pusztítsa el a sárkányt. Egy villanás, egy dörrenés, s a gép meg a bandérium sehol sem volt; az elektrosárkány ugyanis nemcsak játékból, hanem igazán harcolt, és a leggaládabb szándékokat táplálta a birodalommal és a királlyal szemben. Küldött a király a holdra digitalezredest, komputábornokot, legvégül még egy numeralisszimuszt is, de az sem járt több szerencsével; éppen csak egy kicsit tovább tartott a verekedés, amelyet a király a palota teraszáról látcsövön át szemlélt.
   A sárkány nőtt, növekedett, a hold meg egyre kisebb lett, mivel a szörnyeteg apránként felfalta, és saját testévé alakította át. Látta a király s vele alattvalói, hogy baj van, mért mihelyt az elektrosárkány lába alatt már nem marad talaj, bizonyára a bolygóra és rájuk veti magát. Búslakodott a király, de nem tudta, mitévő legyen. Gépeket küldeni nem jó, mert úgy is ott vesznek, személyesen menni sem jó, mert nagyon félt a sárkánytól. Egyszer aztán, amint így töprengett a néma éjszakában, hallotta ám, hogy a trónhálóterember kopogni kezd a királyi távírókészülék, amely színaranyból készült, briliáns írótűvel, és a holdra volt kapcsolva. Felugrott a király, odaszaladt, a készülék meg titi-tá, ezt a táviratot kopogta: „Az elektrosárkány üzeni, hogy Poleander Partobon kotródjék, mert a trónjára ő szándékozik ülni. A sárkány!”
   Megrémült a király, reszketett minden ízében, és úgy, ahogy volt, hermelines hálóköntösben, bíborpapucsban, lerohant a palota pincéjébe az öreg és roppant bölcs hadászati géphez. Eddig nem kérte a tanácsát, mert még az elektrosárkány létrejötte előtt összévesztek valami hadművelet ügyében; de most a király feledte a torzsalkodást, csak trónját és életét akarta megmenteni!
   Bekapcsolta a masinát, és mihelyt bemelegedett, így szólt hozzá:
  – Számítógépem! Lelkecském!… ez meg ez a helyzet, az elektrosárkánynak a trónomra vásik a foga, el akar kergetni, ments meg, mit csináljak, hogy legyőzzem?!
  – Várjunk csak – felelte a számítógép –, először ismerd be, hogy ígazam volt abban a bizonyos ügyben, azonkívül légy szíves, címezz ezentúl Nagy Digitális Hadvezérnek, vagy esetleg így is szólíthatsz: „Ferromágnesességed!”
  – Jó, jó, kinevezlek Nagy Hadvezérnek, és mindenbe beleegyezem, amit akarsz, csak ments meg! Felzümmögött a gép, búgott-zúgott, majd megköszörülte a torkát, és így szólt:
  – Egyszerű a dolog. Építeni kell egy elektrosárkányt, amely hatalmasabb a holdon csücsülőnél. Legyőzi a holdsárkányt, levágja valamennyi fejét, és máris célhoz értünk!
  – Nagyszerű ötlet! – kiáltott fel a király. – És el tudod készíteni egy ilyen sárkány tervét?
  – Ez lesz a szupersárkány – felelte a gép. – Nemcsak a tervét tudom elkészíteni, hanem őt magát is; mindjárt meg is teszem, várj egy kicsit, király! – Azzal felzümmögött, sercegett, villogott, valamit barkácsolt a belsejében, és máris egy óriási, lángoló elektrokarom bukkant elő az oldalából, de a király rákiáltott:
  – Állj meg, öreg számítógép!
  – Hogy szólítasz? Én a Nagy Digitális Hadvezér vagyok!
  – Persze, persze – hagyta rá a király, – Könyörgök, Ferromágnesességed, hiszen az elektrosárkány, amelyet készítesz, legyőzi a másik sárkányt, de biztosan ott marad a helyén, és őt aztán hogyan tüntetjük el onnét?!
  – Úgy, hogy készítünk egy újabb, még erősebb sárkányt – magyarázta a gép.
  – Jaj, nem! Akkor inkább ne csinálj semmit, kérlek. Mit érek azzal, ha a holdon egyre borzalmasabb sárkányok lesznek, mikor én azt akarom, hogy ne legyen ott semmiféle sárkány!
  – Ja, az más – mondta a gép –, miért nem ezzel kezdted? Látod, milyen logikátlanul fejezed ki magad? No várj, gondolkodnom kell…
   És zúgott-búgott, sercegett, majd krákogott egyet, és így szólt:
   Antiholdat kell készíteni egy antisárkánnyal, rá kell állítani a hold pályájára (ekkor valami reccsent a gépben), körbe kell állni és azt kell énekelni: „Bújj, bújj, gépem, komputerecske, nyitva van a ferritkapu, csak bújjatok rajta!”
  – Különös dolgokat beszélsz – jegyezte meg a király –, mi köze az antiholdnak a komputerecske-nótához?
  – Miféle komputerecske? – kérdezte a gép. – Ja, dehogy, dehogy, tévedtem, úgy látszik, görcs állt belém, átéghettem valahol. – A király keresni kezdte a hibát, talált egy kiégett tranzisztort, kicserélte, aztán megkérdezte a gépet, mit csináljanak azzal az antiholddal.
  – Miféle antiholddal? – csodálkozott a gép, amely közben elfelejtette, mit mondott az előbb. Nem tudok semmiféle antiholdról… Várj, gondolkodnom kell.
   Zúgott-búgott, majd megszólalt:
  – Meg kell alkotni az elektrosárkányok legyőzésének általános elméletét, amelynek a holdsárkány nagyon könnyen megoldható, különleges esete lesz.
  – Hát alkosd meg azt az elméletet! – örvendezett a király.
  – Ehhez először különféle próbasárkányokat kell készíteni.
  – Jaj, ne! Közsönöm szépen! – kiáltotta a király. Már ez az egy sárkány is el akarja foglalni a trónomat, hát mi lesz itt, ha egész tömeg sárkányt hozol a nyakamra?!
  – Azt mondod? Na jó, akkor más módszert kell találni. Alkalmazzuk a fokozatos megközelítés módszerének hadászati variánsát. Eredj, táviratozd meg a sárkánynak, hogy átadod neki a trónodat, azzal a feltétellel, ha elvégez három egészen egyszerű matematikai műveletet...
   A király felsietett táviratozni, s a sárkány ráállt az alkura. Visszament a király a géphez.
  – Most – szólt a gép – mondd meg neki, hogy az első művelet, amelyet el kell végeznie: ossza el magát önmagával.
   Ment a király, megüzente. Az elektrosárkány elosztotta magát önmagával, de mivel egy sárkányban az egy sárkány egyszer van meg, ottmaradt a holdon, és semmi sem történt.
  – Jaj, de nagy butaságot csináltál! – kiabálta már messziről a király, klaffogó papucsokkal rohanva le a pincébe. – A sárkány elosztotta magát önmagával, de mivel egy az egyben egyszer van meg, semmi sem történt!
  – Nem baj, szándékosan tettem, ez csak figyelemelterelő manőver volt – nyugtatta meg a gép. – Most mondd neki, hogy vonjon magából négyzetgyököt!
   A király feltáviratozott a holdra, a sárkány pedig nekiállt négyzetgyököt vonni magából, keservesen húzta-vonta, nagyokat nyögve cibálta, remegett, zihált, szuszogott; egyszerre csak nagyot rántott, és kivonta magából a négyzetgyököt!
   A király visszaloholt a géphez.
  – A sárkány remegett, lihegett, még csikorgott is, de kivonta a négyzetgyököt, és tovább fenyeget engem! – jelentette a küszöbről. – Most mit csináljunk, öreg, akarom mondani, Ferromágnesességed?!
  – Ne aggódj – felelte a gép –, most mondd neki, hogy vonja ki magát önmagából!
   Rohant a király a hálóterembe, táviratozott, a sárkány pedig elkezdte kivonni magát magából, először kivonta a farkát, aztán a lábait, majd a testét, végül, mikor látta, hogy ebben valami furfang van, habozni kezdett, de a kivonás már puszta lendületből haladt tovább, kivonta a fejeit és maradt nulla, vagyis semmi: nem volt többé elektrosárkány!
  – Nincs többé elektrosárkány! – rikkantott vígan a király, mikor leért a pincébe. – Köszönöm, öreg számítógép… Köszönöm… Jó munkát végeztél… Megérdemled a pihenést, hát most kikapcsollak.
  – Micsoda?! – fortyant fel a gép. – Megtettem a magamét, most ki akarsz kapcsolni, és nem is szólítasz már Ferromágnesességednek?! Hát ez nem szép tőled! No megállj, most én magam változom elektrosárkánnyá, elkergetlek az országból, és biztosan jobban fogok uralkodni nálad, hiszen úgyis mindig engem kérdeztél meg minden fontosabb kérdésben, tehát tulajdonképpen én uralkodtam, nem te…
   Azzal zúgva-búgva elektrosárkánnyá kezdett válni; már lángoló elektrokarmok álltak ki az oldalából, mikor a király, akinek lélegzete is elakadt a rémülettől, lerántotta lábáról a papucsot, a géphez ugrott, és papucsával törni-zúzni kezdte a tranzisztorait. Krákogott, csörömpölt a gép, programja elakadt – „elektrosárkány” helyett csak „elektrosár” maradt benne, és a király szeme előtt, egyre halkabban hörögve, összeroskadt; nagy rakás szürke elektrosár lett belőle, itt-ott még villózott egy kicsit, mígnem kék szikrák formájában eltávozott belőle a villamosság, aztán a dermedt Poleander lába előtt csak egy közönséges sártócsa maradt...
   Fellélegzett a király, felhúzta a papucsát, és visszaklaffogott a hálóterembe. De attól fogva nagyon megváltozott: az átélt kalandok lecsillapították harci kedvét, és azontúl napjai fogytáig kizárólag békés célú kibernetikával foglalkozott, háborúzásról pedig hallani sem akart többé.
 

Na mi leszel ha nagy leszel kisfiam?
-Értelmiségi
Na komolyabbra véve a témát merem remélni, hogy jó magam is az vagyok, de abban biztos vagyok, hogy az leszek. Úgyhogy jól seggbe rúglak ha mégsem.
De mi is az értelmiségi? Az aki mindenhez hozzá tudszólni aki képes bármikor okoskodni?, aki szép színesen ötlözik, vagy majd belepusztul sznobságába hogy ő milyen különleges és mily csodálatos. Sokkal inkább az aki hallgatásával többet mond mint bármely szó, vagy két szava nagyobbat üt mint bármely beszéd, aki képes sőt a dolgok mögé akar látni, ki megértésre törekszik arra, hogy lásson egy vak világban.

Nos rövid soraztunk feléhez érve, folytatjuk a bemutatást: gyerekes a szíve mélyén egy nagy gyerek aki képes komoly is lenni, ez jó párosítás. Jó szülő lesz ezt ő nem hiszi el, bármit is mond neki az ember no és miért? Átkozottul makacs egyik fő jellemzője ez, a végtelen makacsság:) El nem fogyó és végtelen de legalábbis ironikus, de legalábéb ő is könnyen nevet mindezen, ja és gyógyszerfüggő:D iszod e még a neocitránt:P? Folytatjuk

Tehát hol is tartottunk ja persze:D
Halló ki beszél? jah igen a szót megadom magamnak újfennt, tehát a bemutatás folytatása. Tündérke lehetne szundi na de mégse mert ha nem alszik akkor nagyon energikus kivéve ha épp nem, de ezt meg elnézzük neki mi mindnyájan. Aranyosan néz főleg ha dühös:P nem az erőssége na és következik majd volume no 3

Nos akinek szól, tudni fogja pontosan és nagyon jól. Viszont ha már tündéri muszáj lesz néki mindig úgy is viselkedni:P. Aranyos fő tulajdonságai közül egy na meg még szépen mosolyog és szereti azt mondani halló. Rövid összefoglalás ez ez volt az első része. Volume no1
folytatása következik

Emberek mosolyogjatok egy mosollyal feldobhatod egy másik ember napját, miért kéne ezt megvonnunk egymástól. Sokkal jobb mosolyogva élni ez olyan dolog mint egy csoda, TESSÉK élni vele.

Ma este lapos volt, hogy szó szerint-e? nem, nem hiszem eltáncolgatok, hogy jól-e nos ezt nem tőlem kellene megkérdezni elvagyok de abszolúlt és ennyi. A furcsa érzés ott a sok ember, de egyedül vagyok magányos hadd ne ragozzam tovább, vannak akik szerint ez a mániám, na de mit kezdjek magammal ha így érzem, van egy alapigazság bármennyire szeretnéd azt hogy ne légy magányos úgy is az maradsz, lassan elfogadom sőt azt is, hogy nem itt van a helyem kicsit furán hangzik egyszer majd elmesélem. De bővebben van egy lány aki tetszik de tulajdonképpen tudomást se vesz rólam fáj-e? nem frusztrál nem különösebben, zavar? igen zavar ember hiúság ez semmi több? nem nem hiszem, szeretet nos ehhez nem ismerem magam eléggé azt hiszem á meg van érdeklödés? Nos valami olyasmi kiváncsi vagyok ki ő, és szeretném ha tudná ki vagyok és furcsa? hát aligha. Mégis furcsa érzések sora a cím tegyünk, hát eleget mindennek mikor emberek közt vagyok nem érzem azt hogy otthon vagyok, mintha nem ez lenne a közegem és ez az ami megrémít a magányban szoktam érezni, hogy itt a helyem persze nem szószerint DE így megy ez, mikor azt hiszem megismerem a világot, mindig összedöl nesze neked alapon. Amikor az emberek nem velem kapcsolatos döntései születnek akkor többnyire jól számítom ki cselekedeteiket mikor velem kapcsolatban nem is részletezem, és ez nem önbizalomhiány vagy bármi más arról tudnék hanem nos itt a kérdés mi a ............. ez?
Aki tudja a választ örömmel várom Hajrá

A pohár betelt kész.
Ez olyan mint egy növény szárazságtűrő képessége, ami bizonyos kereteken túl nem feszíthető. Én is elértem ezt az állapotot csak más területen. Túl sokat voltam egyedül ezt érzem nincs tobább, nincs perspektíva nincs tovább tisztára mint mikor a gitárhúrok elszakadnak. Nem tudom hogyan tovább talán felkelek reggel és mindjárt jobb lesz, de van úgy hogy nem. Fura dolog a sors. Van tovább lehet de az is lehet hogy nem sok a, hogy soka  nem tudom sok a kérdés alig van válasz, mikor már azt hiszem hogy sok dologra tudom a választ egy nap elég hozzá, hogy az higyem semmit de semmit nem tudok. Izzadok pedig hideg van NEM TUDOM MI VAN.

Nos a legjobb dolog, halvány lilagőzöm sincs hogy mi az:D

bővebben még annál kevésbbé sincs
 

Ma olvastam a vonaton.
A természettudományi illetve egyébkszakon csökken a képzés minösége illetve a diákok részéről a teljesítés. A tanárok ki vannak azon, hogy mennyire keveset tud a diák azért egy dologra felhívnám a figyelmet arra, hogy a mai diák is megoldja a kérdést csak minden egyéb segítségével, és a kérdés vajon az számít tudásnak amit fejből tudsz vagy az amit elérsz perceken belül és megoldást nyújt? Az utobbi szimpatikusabb igaz a legyen ön is milliomosban nem sokat segíte...........

Nincs is jobb mint egy finom kávé illata. Furcsa napon vagyok túl megvannak a tanuságai bőven, semmi nagy dolog csak apróságok csupán de mégis ezek azok amik fontosak. Vegyük példának okául egy barát szenvedését akin látszik hogy csöppet kivan, látszik a tekintetén és, avval hogy rászánsz pár órát máris sokkal jobbá teszed a napját nem csak tudod, érzed is. Tervben van hogy pár törtenetet írok, reméljük az elsővel elis készülök még ezen a héten úgy hogy jöhet a várakozás a legközelebbi viszont látásra:D

Itt ülök albérletben furcsa éjszakán, és rámtör az ami néha rám szokott az a magány érzet ami fojtogat, mintha nem lenne helyem eme kerekded testen, és nem is nagyon hinném el, hogy itt kell legyek. Olyan érzés mint egy zene vagy csak az hozza elő? Fura átkozottul fura....

Ülök a járdán
majdnem árván
egy örült dala
ez csupán

janissary

A nevem Dani többet nem árulok el a kilétemről, aki ért a számítástechnikához az úgyis megtud többet.
Sokszor gondolkoztam azon hogy legyen blogom, sokszor gondoltam rá és mindig ott volt a kérdés vajon megtudom tölteni-e megfelelő tartalommal vagy elég jót csinálhatok-e?
Most már megérett és megis csinálom és kiderül hogy milyen sikerrel mármint. hogy van értelme és satöbbi. Eme hely a gonolataim összefűzését szolgálja, azt hogy visszanézhessek nem kivánom ország világ elé tárni nagyon nagy dolgokat megoldani a világ nagy gondjait, vagy legalábbis nem itt:) Tehát ha mégis kedves olvasó ide kerülnél, légy üdvözölve s remélem találsz kedvedre való eszmefutattásokat.
Üdv Janissary